Kirs el ment,így Tao-val ketten maradtunk mellé ültem a kanapéra.
-Holnap vissza kell menned!vetette át egyik kezét a vállamon
-Tudom!mondtam el haló hangon
-De,mivel őr angyal lettél így tudunk találkozni titokba.mosolygott sunyin
-Ha le engednek ezek után a földedre!hajtottam le a fejem
-Hé!Ez az egész nem a te hibád volt.húzott az ölébe
-Mi lesz ha nem engednek le?néztem gyönyörű sötét szemibe
-Akkor fel megyek érted!válaszolta kedvesen
-Kérdezhetek valamit?halkultam el
-Bármit,angyalom!simogatta meg arcomat
-Miért vagy itt lent és nem ott!néztem fel felé
-Ez egy hosszú történet!akarta le tudni ennyivel
-Ráérek.
-Amikor kicsik voltunk,volt egy legjobb barátunk Kris-el egy lány.Akibe sikeresen mind ketten bele szerettünk és ahogy múltak az idők egyre jobban szerettünk mind ketten,de a lány nem tudott dönteni köztünk.Ezért olyat talált ki,hogy küzdjünk meg a szerelméért és én vesztettem...
-Nem lehettetek ekkora hülyék,hogy egy lány miatt..
-De ő különleges volt,ő nem az a fajta lány volt mint a többi.magyarázta nagy bele éléssel-Kris nem szerette őt annyira mint én,ahogy meg kapta volna vissza utasította őt,-Amint meg láttalak Kris közelébe...hallgatott el
-Tao,te csak azért csináltál mindent,hogy vissza add ezt Kris-nek?szálltam ki az öléből
-Nem,dehogy!állt fel ő is
-Fogadni merek,hogy amikor hozzám érsz őt látod bennem!rettentő rosszul éreztem magam.Erre választ nem kaptam,Tao bele feledkezett gondolataiba én meg a sírás szélén álltam
-Min figyelj ez már rége...hirtelen meg állt
-Most megyek!indultam mag
-Figyelj sajnálom!kapott utánam
-Én is én is nagyon sajnálom!kiabáltam sírva majd el rohantam.A szívem apró darabokra tört,azt hittem,hogy valakinek tényleg egyszer az életembe számítok..de tévedtem,egy régi testvér vita miatt,egy lány miatt velem játszottak.De ennek itt vége azt meg ígérhetem~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése