17.fejezet

Már igen kíváncsi voltam,mit is talált ki,hogy kaphatnám vissza szárnyaim.Olyan hihetetlennek tűnt ez az egész helyzet mint ha valami regény szereplői lennénk.Vártam Tao-ra a szobájában voltam vagyis a házában.Körül néztem a lakásba ami igen csak emberi volt,kicsit furcsa de szép.

-Meg jöttem!ölelt meg 

-Hol voltál?távolodtam el 

-Hoztam valakit aki lehet,hogy segíthet rajtad!mosolygott és az ajtót ki nyitotta.Meg láttam Kris-t és a mosoly le fagyott az arcomról.Csak álltam ott le cövekelve,nem hittem el,miért pont őt?!

-Te?csak ennyit tudtam ki nyögni,nem tudtam fel fogni,hogy itt van Tao lakásában,mikor egyáltalán nincsenek jó viszonyban...

-Semmi bajod?ölelt meg ez még jobban meg hökkentett

-N-nincs!toltam el magamtól

-Üljünk le!mutatott Tao a kanapé felé

A két fiú le ült a kanapéra én a távolságot meg tartottam így a fotelbe ültem le.

-Fent már mindenki aggódik érted!kezdett bele a szőke

-Eltudom képzelni.motyogtam

-És mi a terved,hogy visszaszereztük az angyalka szárnyait?kérdezte Tao az idősebb től

-Mindent el kell mesélned,tövéről hegyére és én el mondom ott fent,hogy mi történt,majd' meg látjuk,hogy tudnak-e vele valamit segíteni.mondta nagy bele éléssel Kris

-Érte...

-Tao valami nincs rendben!szakítottam félbe,a hátamba rettentő fájdalom hasított,mintha megint át élném ami akkor történt.A földre estem és össze görnyedtem,minden össze folyt még hallottam,hogy Tao és Kris kétségbe esetten szólítanak a nevemen és minden el sötétült.

A fájdalom tetőtől talpi végig futott bennem,ez után minden fájdalmam el múlt és olyan érzésem volt mintha újra születtem volna és meg éreztem a szárnyaimat a hátamon,de ebből nem látszott semmi Tao és Kris számára.

-Mi a...tátották el a száját Tao

-Lilith minden rendben?kérdezte aggódva Kris

-Igen!bólintottam

-Mi történt?segített fel a sötét hajú

-Nem tudom!ültem vissza a helyemre

-Szerintem van a testednek egy ajándéka számodra!mosolygott Kris

-Ez azt jelenti,hogy vissza kapa a szárnyait?nézett az Tao az idősebbre

-Tao,tudod ő tiszta vérű és úgy látszik,igen nagy ereje van...

16.fejezet

A nap fénye égette arcomat,nehézkesen nyitottam ki szemem.Sajgott minden porcikám,a hátamon rettentő nagy fájdalmat éreztem.De hamar észbe kellet kapnom,mert nem az én ágyamban ébredtem fel.Egy teljesen idegen helyen voltam,egy szép tágas szobában egy nagy franciaágy közepén.

Lassan ki keltem az ágyból,ahogy talpra álltam meg szédültem és vissza estem.Fogalmam sincs mi történhetett velem.Le hunytam szemem és emlékezni próbáltam.De csak annyi ugrott be,hogy a földön vagyok és vérzik a szám és onnantól film szakadás van.Kopogás térítette el figyelmem.

-I-igen?mondtam halkan

-Bejöhetek?kérdezte Tao,ahogy meg hallottam kedves hangját fel pattantam az ágyból

-Tao!nem tudtam kordában tartani érzelmeim,zokogni kezdtem.

-Ssh...semmi baj,itt vagyok!jött oda hozzám Tao és karjaiba zárt,de ahogy a hátamhoz nyúlt fájdalmat éreztem,hirtelen el szakadtam Tao-tól és meg próbáltam ki nyitni a szárnyaim,de ahogy próbálkoztam még nagyobb fájdalom kerített hatalmába és a földre rogytam.

-Ne,Tao mondd,hogy ez nem igaz!omlottam össze teljesen

 -Lilith...térdelt le elém..-Sajnálom!a szívem meg szakadt el sem tudtam képzelni most mi lesz velem,mi lesz a családommal.El vesztettem legszebb kincsemet a szárnyaimat!

Még kellet idő,hogy fel dolgozzam a történteket,de Tao ott volt velem és vigasztalt,mikor már úgy éreztem,hogy normális mondat össze rakására képes vagyok,el távolodtam tőle.

-Mi történt?szipogtam

-Meg támadott egy démon fattya,az életed kellet neki,de valami oknál fogva meg érezte,hogy feléd tartok,így a szárnyaida...

-Rendben elég!hajtottam le a fejem vettem egy nagy levegőt és Tao szemébe néztem

-Hiányoztál!mosolyogtam halványan rá

-Te is!nyomott egy puszit a homlokomra

-Most mi lesz velem?estem kétségbe megint

-Mivel Szárnyaid már nincsenek meg,így te is

-Bukott lettem!fejeztem be helyette

-Igen,Sajnálom.hajtotta fe fejét

-Nem a te hibád!simogattam meg gyönyörű arcát

-De ha előbb érek oda,akkor lehet,hogy...

-Tao megtörtént ez ellen nincs mit tenni!tértem észhez

-De lehet,hogy tudunk tenni ellene,hogy ne legyél szám űzve...

15.fejezet

Elég nyúzottan ébredtem másnap reggel.Nem tudtam hova tenni a Kris fel indulását és azt,hogy vágyom Tao közelségére is.Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen szerelmi háromszögbe keveredek már ha ezt lehet így nevezni.De most ezeket a dolgaimat félre kell tennem és a munkámra koncentrálni.Még azt sem tudom kivel megyek le és ki lesz a tanárom.

Lassan össze szedtem magam és indultam,ahogy ki léptem az ajtón meg csapott a hűvös levegő összerezzentem,és gyors léptekkel haladtam a célom felé.

Fel mentem az emeletre az eligazításra,meg kaptam az egyik legjobbnak mondható Őr angyalt akit valaha ismertem,igen Debrin lesz az aki jó barátja Kris-nek.Remek akkor megint ott vagyok ahol sehol.Nem jöhet Tao a közelembe mert Debrin azonnal jelentene.Így fogalmam sincs mi tévő legyek.

Végre le értünk a földre,de teljesen más érzés volt itt lenni,lehet azért mert most csak az angyalok láttak egymást.Debrin egy igen idős néni őr angyala volt.Kicsit unalmas volt,de figyelnem kellet miket kell csinálni.

-Lilith ha szeretnél most el mehetsz egy kicsit!mondta Debrin

-Hogy mi?néztem rá

-Nem mondom el még egyszer,mindent tudok,meny keresd meg.mosolygott

-De..

-Vedd úgy,hogy most kiegyenlítek mert beárultalak anyukádnak még a múltkor.

-Köszönöm!hirtelen fel indulásból meg öleltem és már suhantam is

Kerestem egy kis sikátort ahol emberi alakot vehettem,majd a park felé vettem az irányt.Körbe mentem a parkba és az öreg néniken és a gyerekeken kívül nem volt más.Kicsit csalódott voltam,hisz elvileg Tao is várt rám.Lassan vissza fele indultam,már vissza értem a sikátorhoz mikor,valaki hátulról szorosan meg ölelt.Meg ijedtem így ki ugrottam a kezei közöl a támadómnak és meg fordultam.

De nem volt ott senki.A hideg végig futott a hátamon,bele gondoltam mi van itt...

-Tudom,hogy itt vagy érzem a szagod.mordultam fel durván

-Akkor már nem is rejtőzöm.jött elő a sötétből egy magas barna hajú barna szemű fiú,a gonoszság látszott a szemébe

-Mit akarsz?hátráltam

-Te vagy Lilith ügye?Ne is válaszolj idáig érzem a tiszta véred illatát,nagyon csábító és az hogy mellette ilyen gyönyörű vagy az csak jobban gerjeszti vágyaimat.mosolygott sunyin és egyre közelebb jött

-Ne,gyere közelebb.csuklott el a hangom

-Mert?nem állt meg

-Meg bánod!suhantam arrébb

-Szóval játszani akarsz!kapott el a kezem és magához húzott

-Engedj el!próbáltam menekülni

-Bolond lennék el engedni,Tao nem tudja mit vesztett veled!szabad kezével végig simított az arcomon

-Mi van Tao-val?kérdeztem 

-Ne aggódj nem fog minket zavarni,hisz így is le mondott már rólad.bele puszilt a nyakamba

-Elég legyen!löktem el magamtól minden erőmmel a földön kötött ki

-Van benned kurázsi kis anyám!és megint előttem termett

-Mondtam,hogy ne szórakozz velem mert meg bánod!az összegyűlt dühtől hihetetlen erőt éreztem magamban.El kaptam a támadó nyakát és szorítottam.

-Te semmire kellő!ütött meg a földre estem és ajkamból kicsordult a vérem és el sötétült minden...

14.fejezet

Hihetetlen érzés volt őt érezni,teljesen más mint amikor Tao-val voltam ilyen közel.Kirs-ben ott van az a hidegség,magam sem értem,hogy lett pont ő őr angyal és Tao-t száműzték.Annyira bele feledkeztem gondolataimba,hogy már csak arra lettem figyelmes,hogy Kris a konyha pultnak nyom,alfelét nekem.

-Meg kaptad amit akartál most már mehetsz!löktem el magamtól

-Ezzel nem végeztünk elérem én,hogy az enyém legyél.mondta kajánul

-Azt várhatod.kerülgetett a gondolat,hogy meg pofozom

-Úgysem mered!vágta rá

-Honnan tudod?kérdeztem

-Túlságosan ismerlek angyalom és tudom,hogy magadnak sem vallod be,de te is épp úgy élvezted ezt a csókot akár csak én.reagálni nem volt időm mert,olyan közel jött megint amennyire csak tudott.A számnak esett megint vad volt és kegyetlen,bele harapott alsó ajkamba és el vált tőlem.

-Még találkozunk!kacsintott rám és el ment

Forrtam a dühtől,de le kellet nyugodnom és koncentrálnom kellet hisz holnap vizsgázok és ha meg bukom,viszlát Föld és Tao.

A nap végére minden rossz gondolatom el űztem fejemből,készültem a vizsgára.

Ágyamba vetettem ki merült testem,nem is kellet sok,hogy álmomba merüljek.

~Angyalom,remélem hallasz,remélem a holnap lesz az utolsó nélküled töltött napom.Kérlek vigyázz magadra Kris mindenre képes,hogy az ővé legyél.~

Fel riadtam,amint meg hallottam Tao hangját álmomban.-Ez meg mi volt?töprengtem ez csak álom vol?nem nem ahhoz túl élethű volt.~Tao,remélem hallasz,vigyázok ígérem.A rajtam múlik akkor holnap lesz az utolsó!ÍGÉREM~olyan erősen koncentráltam,hogy a fejem bele fájdult.Már aludni sem bírtam,csak forgolódtam az ágyamba.

Reggel 7 óra,lassan készülődtem és indultam a vizsgára,remegett minden porcikám.Már majdnem a székháznál voltam mikor valaki hirtelen át vettette kezét a vállamon amint oldalra pillantottam meg láttam Kris-t.

-Szia angyalom!mosolygott mintha semmi sem történt volna

-Szia!mondtam unottan és próbáltam aréb menni de nem sikerült

-Remélem nem lesz semmi komplikáció a vizsgád során!súgta

-Ha lesz és meg tudom,hogy volt közöd hozzá jobb lesz ha valami menekülési útvonalat tervezel magadnak mert akkor nem állok jót magamért.mondtam teljes nyugodtsággal

-Úgysem tudnál ártani nekem!puszilta meg az arcom -Na meg ne nézz akkora hülyének,hogy ilyet csinálok és te meg bosszútálnál rajtam és te lebuknál ahhoz a senkihez így egyenesen a kezébe löknélek..de erre ne is számíts angyalom!mosolygott

-Rettentő jó ötletet adtál angyalom!pusziltam meg az arcát csak,hogy húzzam vele,majd'ott hagytam és be mentem,hamar sorra kerültem,meglepően minden rendben ment már csak a végeredményeket várjuk..

Sikerült,meg kaptam a címet és holnap mehetek a földre még igaz csak nézőnek de akkor is lent leszek.

Kris terve nem jött össze,hogy keresztbe tesz!

-Na hogy sikerült?kíváncsiskodott Kris amint ki értem

-Te itt várnál?kerekedtek ki a szemeim

-Igen!Nem akarom,hogy az angyalom egyedül jöjjön-menjen!mosolygott kedvesen

-Kris beteg vagy?nevettem ki,mintha ki cserélték volna a gonosz énje eltűnt a hidegség a szeméből az is.Valami itt nincs rendben

-Beszélnünk kell!mondta

-Rendben,de ígérd meg,hogy nem támadsz meg!néztem rá 

-Nem foglak ígérem!teljesen komolynak tűnt

ÍGÉRI?EZ TÉNYLEG BETEG.hüledeztem

Lassan el érünk hozzánk,fel mentünk a szobámba.

-Hallgatlak!álltam vele szembe

-Sajnálom!mondta a szemembe,nem hittem a fülemnek,valaki meg fenyegette?Vagy bele sem tudok gondolni,tegnap majdnem meg erőszakolt na jó ezt túlzás,de ma meg.Én ezt a Krist nem ismerem!

-Kris,meg ijesztesz mi a baj?léptem egy lépést hátra

-Vicces,hogy ez az énem meg ijeszt.nevetett fel

-Nem ehhez vagyok szokva.ültem le az ágyra

-Lilith!lépett közelebb

-Hmm?néztem fel rá

-Sajnálom,hogy így bántam veled,nem érdemled meg és én sem érdemellek meg,ha csak azért vagy velem hajlandó együtt lenni mert félted Tao-t.Szinte lehetett hallani,hogy az állam a földön koppan

-Kris most miért mondod ezeket?

-Mert amikor azt mondtad,hogy jó ötletet adtam el gondolkodtam,és félek,hogy hülyeséget csinálnál,Lilith nem akarlak el veszíteni!simogatta meg arcomat

-Kris..

-Ne ne mondj semmit!Majd ha úgy érzed meg tudsz bocsátani keress meg!ezzel el hagyta a szobámat..

Az érzelmeim,nem tudták most mi van ahogy én sem Kris mégis belém szeretett volna?És Tao mit érezhet?ÉS a legfontosabb én mit érzek...-Valaki segítsen!!!néztem fel a plafonra

13.fejezet

Amióta haza jöttem és Kris nálam járt azóta kerülöm,őt itt fent,az őr angyali kiképzés már csak pár nap és vége.Hála isten,hogy több képességem van mint egy átlag angyalnak így előbb jutok az őr angyali címhez.Sokkal óvatosabb lettem az elmúlt egy hónapban,figyelek mindenre ami a közelemben történik,Kris-t messziről meg érzem így általában el tudom kerülni a vele való találkozást.Viszont meg szokott keresni úgy mondva ellenőriz,hogy hol vagyok,nem-e le szöktem Tao-hoz.De ezt lassan meg sem tudja akadályozni,hogy le menjek.Tao-ról azóta nem hallottam semmit remélem nem esett baja.Várom,hogy újra találkozhassam vele és mesélhessek mennyi minden történt itt és ő is tartozik nekem egy nagy mesével,hogy mi volt az oka annak,hogy Kris le tépte a szárnyait és a mélybe taszította őt.

Reggel van a nap süt be az ablakon,de elég frusztráltan ébredtem.Lassan ki ballagok a konyhába.

-Jó reggelt angyalom!üdvözölt egy kellemetlen ismerős

-Te mit keresel itt?már értem a frusztrációm okát

-Azért jöttem,hogy el mondjam sajnálattal kell közölnöm,hogy nem lehetsz őr angyal.támaszkodott meg a konyha pulton

-Azt nem te döntöd el.egyre ingerültebb lettem

-Nem én de teszek róla,hogy a föld közelébe ne kerülj angyalom.mondta halál nyugodtan

-Mégis mit képzelsz ki vagy te?iramodtam meg felé

-Most bántani fogsz?

-Bár tehetném!torpantam meg előtte,túlságosan közel kerültem hozzá,de ez most csöppet sem aggasztott a düh dolgozott bennem

-Ilyen közel rég voltál hozzám Angyalom.húzott közelebb

-Ez tetszik mi?Mikor meg kapod amit akarsz ügye?kérdetem szemtől szembe

-Határozottan igen!bólintott

-Akkor mire vársz ha?

-Oh na mi történt veled angyalom,nagyon nagy lett a bátorságod.egyre szorosabban tartott

-Nem félek tőled!vágtam rá

-Ha a kicsi Tao meg tudja,hogy csak így oda dobod megad nekem,hmm el lenne kesere..

-Taot ne vedd a szádra te szemétláda.szakítottam félbe

-Azt nem te mondod meg,az a szégyentelen meg érdemelte amit kapott.csak azért is folytatta

-Befejezted?kérdeztem

-Angyalom ugyan mit kezdenél egy bukott angyallal?szinte már a számba suttogott

-El sem tudod képzelni,hogy mit.játszottam vele,több sem kellet neki az ajkaimra tapadt,ellenkezdtem amennyire csak tudtam,de sokkal erősebb és erőszakosabb volt,így jobbnak láttam,ha viszonzom,mint,hogy küzdjek vele...

12.fejezet

Csak álltunk és néztünk bután egymásra,meg próbáltam bele látni a fiúk fejébe de nem ment amin igen csak meg lepődtem.

-Valaki mond valamit vagy mehetek a dolgomra?törtem meg a csendet

-Nem oké akkor én megyek!válaszoltam magamnak

-Várj!kapta el a kezem Tao így sikeresen fel teleportáltam magammal

-Basszus!kiáltottam el magam

-Most bajban vagyunk!kuncogott Tao

-Hülye ez nem vicces,egy bukottat vissza honi a legnagyobb bűn,el is vehetik a szárnyaimat.akadtam ki

-Várjuk meg őket és akkor velem élheted le hátralévő életedet!mosolygott

-Ezt te sem gondoltad komolyan!fogtam a fejem

-De igen!meg fogta a derekam és magához húzott

-Tao mit akarsz?néztem rá

-~Téged Angyalom~ ezt már a fejemben hallottam,és az ajkait ajkaimon éreztem

-Ez így nagyon nem jó!toltam el magamtól

-Még mindig nem veszed észre?nézett a szemembe

-Mit kellene?De tudod mit ezt ne itt beszéljük meg jó?,neked le kell menned ígérem,hogy nem sokára le megyek én is!siettettem

-Rendben várni foglak angyalom!nyomott egy puszit a homlokomra és eltűnt

Vettem egy nagy levegőt és haza mentem,a szüleim örültek nekem,hogy mégis csak vissza jöttem.El beszélgettünk a múltról és a jelenről és az elkövetkezendő jövőről,majd' a szobámba mentem pihenni.Kattogott az agyam Tao-n és Kris-en,mit akarhatnak tőlem,Tao már rég meg ölhetett volna ha tényleg ez lenne a szándéka,de Kris miért tett olyan emlékeket a fejembe ami nem is volt?!Talán ez örök rejtély marad.

Le fürödtem és ágyba bújtam,holnap be iratkozom az őr angyal kiképzésre,hogy a földre mehessek idővel.Addig is Tao vár,ha vár rám.Épp,hogy le hunytam a szemem az ágy mellettem meg süllyedt meleg mellkast éreztem hátamnak nyomódni és a meleg leheletet a nyakamon.Rögtön meg fordultam. és Kris-el találtam szembe magam,el löktem az intim szférámból.

-Mit keresel itt?ugrottam ki az ágyból

-Csöndesebben még meghallják,hogy itt vagyok!ült fel az ágyon Kris

-Én is ebben reménykedem!tettem keresztbe a kezem

-Nem jössz közelebb?tartotta a kezét

-Nem!vágtam rá

-Nem harapok...nagyot!kuncogott a saját viccén

-Ha ki szórakoztad magad el is mehetsz!mutattam az ajtóra

-Ma itt alszom veled angyalom!

-Az hiányzik semmi más és ne hívj angyalomnak!

-De angyalom Tao miért hívhat így ha én nem?állt fel az ágyról

-Ne gyere közelebb!szóltam rá

-Félsz angyalom?lépett egyre közelebb

-Nem,csak nem akarom,hogy a közelembe legyél.hátráltam amíg az ajtómnak nem ütközött a hátam

-Csak egy valamit akarok ha meg engeded el megyek.támasztotta meg kezeit a füleim mellett

-Mit akarsz?néztem rá

-Csak meg akarom csókolni az ajkadat,kíváncsi vagyok Tao igazat mondott-e.puszilta meg a számat

-Takarodj!löktem rajta amakkorát csak tudtam

-Van benned erő angyalom!hirtelen el kapta a nyakamat...-De idefigyelj ha még egyszer meg látlak Tao-val megölöm!

-Úgysem tennéd meg!löktem el a kezét magamról

-Szerinted ki tépte le a szárnyait?mondta nevetve

-Mi van veled,te nem ilyen voltál.néztem rá kétsége esve

-Az az énem akit te ismersz,az csak egy álca volt,hogy meg szerezzelek,de ha úgy nem akkor majd így az enyém leszel Angyalom.ezzel eltűnt

-Azt várhatod!mondtam a sötét szoba csendjébe.A szívem majd ki ugrott a helyéről annyira vert,miért tette Tao-val ilyet ha a saját testvére?Miért én vagyok neki a tét?Én nem értem...

11.fejezet

Nem mentem messze csak a közeli rétre.Gondoltam itt úgysem keresnek hisz túl nyilván való hely.

Le ültem a fűbe,bántam,hogy éjszaka van nappal biztosan csodaszép lehet itt minden.Tetszett,hogy gyengén fújdogálta a hajamat a szél.

A gondolataim Tao-ra terelődtek,miért akarna meg ölni,miért akar ember lenni hisz több a hatalma mint egy földönfutónak.De magamnak sem akartam be ismerni,hogy csak el akart csábítani,hisz az a csók olyan természetes volt,semmi hátsó szándékot nem éreztem benne.Határozottan kellemes volt.Nem tudom mi tévő legyek mit kellene tennem,hagyjak mindent a levegőbe?..térjek vissza rendes életemhez?...felejtsem el Tao-t?Igen ez lesz a legjobb,Kris-t majd meg el kerülöm és probléma le zárva.

Hanyatt  feküdtem és be hunytam szememet,és meg próbáltam ki tisztítani a fejem,hogy tiszta fejjel menjek haza.

-Én meg mindent be jártam,hogy meg találjalak.szólalt meg egy ismerős hang,de a szememet nem voltam hajlandó ki nyitni

-Tudtam,hogy itt keresel majd utoljára.mondtam nyugodtan

-És akkor most itt fogsz fetrengeni a fűben egész hátralévő életedben?

-Nem is rossz ötlet.feleltem

-Jaj te lány!Veled amióta csak ismerlek baj van.éreztem Kris közelségét de ez még inkább vissza tartott attól,hogy ki nyissam a szemem.

-Nem is ismersz rég óta.

-Te csak azt hiszed,ezt figyeld.és ezzel meg fogta Kris a kezem az elmémbe emlék képek ugrottak be a múltamról,meg láttam amit nem biztos,hogy akartam Kris és én egy pár voltunk...

-Ez lehetetlen!pattantam fel így meg szakadt az emlékrohamom.

-Már érted miért védelek ennyire?Kris is fel állt a földről

-De erre miért nem emlékezem?léptem közelebb

-Az utolsó emléked az az,hogy nem is ismerjük egymást ügye?

-igen.bólintottam

-Az emlékeidet rólam vagyis rólunk el vették,mert engem le küldtek a földre embereket tanulmányozni stb...nehezen akartad el fogadni,hogy lehet többen nem találkozunk így úgy döntöttek,hogy jobb lesz ezeket törölni.fogta meg ismét a kezem Kris.Meg döbbenésemben szó nem jött a számra,egy könnycsepp szaladt végig arcomon.

-Ne pazarold ezeket a könnyeket!puszilta le az arcomról

-Én úgy sajnálom!hajtottam le a fejem

-Semmi baj,most már mindent tudsz!emelte fel a fejemet 

-Szeretlek!nézett a szemembe a szemei mindent el árultak,hazudott!

-Megható.hallottam a hátunk mögül

-Tao te...

-Na mi van te söpredék mit keresel itt?lett ingerült Kris

-Szép mondhatom,olyanokkal tömöd meg a fejét ami nem is volt és talán soha nem is lesz.húzta a száját Tao mosolyra

-Te semmit sem tudsz!vágta a rá Kris

-De bizony tudok és még hozzá mindent.jött egyre közelebb

-Ki folyatod az angyal könnyeit,hisz tudod mennyit érnek azok,bűntudatot hazudsz neki,hogy szeressen.nagy játékos vagy testvérem mondhatom

-Mi miről beszéltek?Testvér?

-Idővel mindent meg fogsz tudni Angyalom!simogatta meg Tao a hajamat

-Ne érj hozzá!szólt erélyesen Kris

-Nem tudod milyen azokat a puha ajkakat csókolni.húzta az agyát Tao

-Álljunk meg egy kicsit!szóltam közbe-Itt valami nem stimmel,Kris te azt mondtad nekem,hogy mi szerelmesek voltunk egymásba,Tao te meg azt,hogy ez hazugság.És én meg azt mondom,hogy Tao hiszek neked,mert megint el felejtettétek,hogy tiszta vérű angyal vagyok.És ha ti testvérek vagytok akkor Tao akkor angyal voltál csak le buktál Kris te még mindig angyal vagy.Egyetlen egy kérdésem van mit akartok tőlem?a kis beszédem után  vártam a választ,de csak zavart tekintettekre találtam

-Jaj várjatok,egyszerű rivalizálás áldozata vagyok?Vagy Tao-nak csak az életem kell és Kris-nek a szerelmem?Várom a válaszokat....