12.fejezet

Csak álltunk és néztünk bután egymásra,meg próbáltam bele látni a fiúk fejébe de nem ment amin igen csak meg lepődtem.

-Valaki mond valamit vagy mehetek a dolgomra?törtem meg a csendet

-Nem oké akkor én megyek!válaszoltam magamnak

-Várj!kapta el a kezem Tao így sikeresen fel teleportáltam magammal

-Basszus!kiáltottam el magam

-Most bajban vagyunk!kuncogott Tao

-Hülye ez nem vicces,egy bukottat vissza honi a legnagyobb bűn,el is vehetik a szárnyaimat.akadtam ki

-Várjuk meg őket és akkor velem élheted le hátralévő életedet!mosolygott

-Ezt te sem gondoltad komolyan!fogtam a fejem

-De igen!meg fogta a derekam és magához húzott

-Tao mit akarsz?néztem rá

-~Téged Angyalom~ ezt már a fejemben hallottam,és az ajkait ajkaimon éreztem

-Ez így nagyon nem jó!toltam el magamtól

-Még mindig nem veszed észre?nézett a szemembe

-Mit kellene?De tudod mit ezt ne itt beszéljük meg jó?,neked le kell menned ígérem,hogy nem sokára le megyek én is!siettettem

-Rendben várni foglak angyalom!nyomott egy puszit a homlokomra és eltűnt

Vettem egy nagy levegőt és haza mentem,a szüleim örültek nekem,hogy mégis csak vissza jöttem.El beszélgettünk a múltról és a jelenről és az elkövetkezendő jövőről,majd' a szobámba mentem pihenni.Kattogott az agyam Tao-n és Kris-en,mit akarhatnak tőlem,Tao már rég meg ölhetett volna ha tényleg ez lenne a szándéka,de Kris miért tett olyan emlékeket a fejembe ami nem is volt?!Talán ez örök rejtély marad.

Le fürödtem és ágyba bújtam,holnap be iratkozom az őr angyal kiképzésre,hogy a földre mehessek idővel.Addig is Tao vár,ha vár rám.Épp,hogy le hunytam a szemem az ágy mellettem meg süllyedt meleg mellkast éreztem hátamnak nyomódni és a meleg leheletet a nyakamon.Rögtön meg fordultam. és Kris-el találtam szembe magam,el löktem az intim szférámból.

-Mit keresel itt?ugrottam ki az ágyból

-Csöndesebben még meghallják,hogy itt vagyok!ült fel az ágyon Kris

-Én is ebben reménykedem!tettem keresztbe a kezem

-Nem jössz közelebb?tartotta a kezét

-Nem!vágtam rá

-Nem harapok...nagyot!kuncogott a saját viccén

-Ha ki szórakoztad magad el is mehetsz!mutattam az ajtóra

-Ma itt alszom veled angyalom!

-Az hiányzik semmi más és ne hívj angyalomnak!

-De angyalom Tao miért hívhat így ha én nem?állt fel az ágyról

-Ne gyere közelebb!szóltam rá

-Félsz angyalom?lépett egyre közelebb

-Nem,csak nem akarom,hogy a közelembe legyél.hátráltam amíg az ajtómnak nem ütközött a hátam

-Csak egy valamit akarok ha meg engeded el megyek.támasztotta meg kezeit a füleim mellett

-Mit akarsz?néztem rá

-Csak meg akarom csókolni az ajkadat,kíváncsi vagyok Tao igazat mondott-e.puszilta meg a számat

-Takarodj!löktem rajta amakkorát csak tudtam

-Van benned erő angyalom!hirtelen el kapta a nyakamat...-De idefigyelj ha még egyszer meg látlak Tao-val megölöm!

-Úgysem tennéd meg!löktem el a kezét magamról

-Szerinted ki tépte le a szárnyait?mondta nevetve

-Mi van veled,te nem ilyen voltál.néztem rá kétsége esve

-Az az énem akit te ismersz,az csak egy álca volt,hogy meg szerezzelek,de ha úgy nem akkor majd így az enyém leszel Angyalom.ezzel eltűnt

-Azt várhatod!mondtam a sötét szoba csendjébe.A szívem majd ki ugrott a helyéről annyira vert,miért tette Tao-val ilyet ha a saját testvére?Miért én vagyok neki a tét?Én nem értem...