11.fejezet

Nem mentem messze csak a közeli rétre.Gondoltam itt úgysem keresnek hisz túl nyilván való hely.

Le ültem a fűbe,bántam,hogy éjszaka van nappal biztosan csodaszép lehet itt minden.Tetszett,hogy gyengén fújdogálta a hajamat a szél.

A gondolataim Tao-ra terelődtek,miért akarna meg ölni,miért akar ember lenni hisz több a hatalma mint egy földönfutónak.De magamnak sem akartam be ismerni,hogy csak el akart csábítani,hisz az a csók olyan természetes volt,semmi hátsó szándékot nem éreztem benne.Határozottan kellemes volt.Nem tudom mi tévő legyek mit kellene tennem,hagyjak mindent a levegőbe?..térjek vissza rendes életemhez?...felejtsem el Tao-t?Igen ez lesz a legjobb,Kris-t majd meg el kerülöm és probléma le zárva.

Hanyatt  feküdtem és be hunytam szememet,és meg próbáltam ki tisztítani a fejem,hogy tiszta fejjel menjek haza.

-Én meg mindent be jártam,hogy meg találjalak.szólalt meg egy ismerős hang,de a szememet nem voltam hajlandó ki nyitni

-Tudtam,hogy itt keresel majd utoljára.mondtam nyugodtan

-És akkor most itt fogsz fetrengeni a fűben egész hátralévő életedben?

-Nem is rossz ötlet.feleltem

-Jaj te lány!Veled amióta csak ismerlek baj van.éreztem Kris közelségét de ez még inkább vissza tartott attól,hogy ki nyissam a szemem.

-Nem is ismersz rég óta.

-Te csak azt hiszed,ezt figyeld.és ezzel meg fogta Kris a kezem az elmémbe emlék képek ugrottak be a múltamról,meg láttam amit nem biztos,hogy akartam Kris és én egy pár voltunk...

-Ez lehetetlen!pattantam fel így meg szakadt az emlékrohamom.

-Már érted miért védelek ennyire?Kris is fel állt a földről

-De erre miért nem emlékezem?léptem közelebb

-Az utolsó emléked az az,hogy nem is ismerjük egymást ügye?

-igen.bólintottam

-Az emlékeidet rólam vagyis rólunk el vették,mert engem le küldtek a földre embereket tanulmányozni stb...nehezen akartad el fogadni,hogy lehet többen nem találkozunk így úgy döntöttek,hogy jobb lesz ezeket törölni.fogta meg ismét a kezem Kris.Meg döbbenésemben szó nem jött a számra,egy könnycsepp szaladt végig arcomon.

-Ne pazarold ezeket a könnyeket!puszilta le az arcomról

-Én úgy sajnálom!hajtottam le a fejem

-Semmi baj,most már mindent tudsz!emelte fel a fejemet 

-Szeretlek!nézett a szemembe a szemei mindent el árultak,hazudott!

-Megható.hallottam a hátunk mögül

-Tao te...

-Na mi van te söpredék mit keresel itt?lett ingerült Kris

-Szép mondhatom,olyanokkal tömöd meg a fejét ami nem is volt és talán soha nem is lesz.húzta a száját Tao mosolyra

-Te semmit sem tudsz!vágta a rá Kris

-De bizony tudok és még hozzá mindent.jött egyre közelebb

-Ki folyatod az angyal könnyeit,hisz tudod mennyit érnek azok,bűntudatot hazudsz neki,hogy szeressen.nagy játékos vagy testvérem mondhatom

-Mi miről beszéltek?Testvér?

-Idővel mindent meg fogsz tudni Angyalom!simogatta meg Tao a hajamat

-Ne érj hozzá!szólt erélyesen Kris

-Nem tudod milyen azokat a puha ajkakat csókolni.húzta az agyát Tao

-Álljunk meg egy kicsit!szóltam közbe-Itt valami nem stimmel,Kris te azt mondtad nekem,hogy mi szerelmesek voltunk egymásba,Tao te meg azt,hogy ez hazugság.És én meg azt mondom,hogy Tao hiszek neked,mert megint el felejtettétek,hogy tiszta vérű angyal vagyok.És ha ti testvérek vagytok akkor Tao akkor angyal voltál csak le buktál Kris te még mindig angyal vagy.Egyetlen egy kérdésem van mit akartok tőlem?a kis beszédem után  vártam a választ,de csak zavart tekintettekre találtam

-Jaj várjatok,egyszerű rivalizálás áldozata vagyok?Vagy Tao-nak csak az életem kell és Kris-nek a szerelmem?Várom a válaszokat....