Arra lettem figyelmes,hogy Tao kifelé húz a házból ahogy ki értünk meg torpantam és ki rántottam a kezem a szorításából.
-Mit akarsz tőlem?kérdeztem hűvösen mint aki nem fél pedig belül nagyon is féltem
-Van bent valaki akinek nem kellene,hogy meg lásson!válaszolta nyugodtan
-Most meg kellene ijednem?kérdeztem
-Nem ártana és az is jó ötlet lenne ha többet nem jönnél le onnan!mondta gúnyosan majd az égre mutatott
-Ki vagy te,hogy meg mond mikor és mit csináljak?!lettem ideges és a vissza mentem a házba
De ahogy be léptem az ajtón Kris kemény mellkasába ütköztem mikor fel néztem rá tudatosult bennem,hogy bajban vagyok.
-Nocsak nocsak megint meg szöktél?kérdezte mintha nem tudná
-Semmi közöd hozzá!vágtam rá majd el akartam menni mellette de meg ragadott a vállamnál és kifelé tolt.
-Nem jókor jöttél le tele van minden tudod mikkel..jobb lesz ha haza megyünk.mondta
-Nem vagyok már kis lány és nem mondhatod meg,hogy mit csináljak!a düh egyre csak nőtt bennem
-Nem vitatkozom tovább!Egyik kezét át vetette a vállamon és húzni kezdett maga mellett mintha "egy pár lennénk".Hiába akartam le rázni kezét magamról nem sikerült.Kris oldalra nézett egyenesen Tao szemébe.~még találkozunk angyalom~hallottam meg Tao-t a fejembe.Tao csak egy grimaszt küldött Kris felé és be ült az autójába és el hajtott.Kris-el egy kicsit sötétebb helyre mentünk ahol nem lát senki minket és haza teleportált minket.
-Beszéltél Tao-val?kérdezte Kris-Nem!ráztam meg a fejem
-Akkor mért voltál kint amikor ő is?
-Honnan tudtam volna,hogy ő is ott lesz mikor ki megyek levegőzni?Az a Kevin gyerek be húzott egy szobába és meg itatott velem valami alkoholos löttyöt és el kezdtem szédülni és szükségem volt friss levegőre.olyan jól hazudtam,hogy még én is el hittem bár volt benne igazság is.
-Legközelebb ha le akarsz menni szólj és le megyek veled!úgy látszik el hitte amit mondtam neki
-Honnan tudtad,hogy lent vagyok?
-Debrin meg kért,hogy figyeljek ma rád én.
-Tegnap mikor találkoztunk már akkor tudtad,hogy nem vagyok ember ügye?
-Persze,hogy tudtam,már mikor le ültél hozzánk éreztem,hogy angyal vagy nem is beszélve arról mikor hazudtál le hajtottad a fejed ami rögtön pirosan rikított és nem utolsó sorba nem minden ember ilyen természetesen szép.nem tudtam el dönteni,hogy most ennek a bóknak örüljek vagy ne.
-Nagyszerű.válaszoltam egyszerűen
-Remélem az este további részében nem szándékozol meg szökni!
-Nem!vágtam rá
-Örülök,ha kellek szólj.válaszolta majd el ment.Halkan be lopóztam a szobámba és le feküdtem aludni sokat agyaltam Tao-n,hogy miért akart meg védeni mikor neki semmi köze ahhoz a bizonyos jó hoz..majd álomba merültem~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése