22.fejezet

 

Ahogy kiértem a teraszra egy padot kerestem,hogy le üljek.De épp,hogy le ültem volna...

-Lilith?szólított meg Kris -lebuktam~gondoltam

-Igen?fordultam felé

-El sem hiszem,hogy itt vagy és azta mindenét gyönyörű vagy!jött lassan közelebb

-Én sem hiszem el hogy te itt vagy!-Te sem panaszkodhatsz!mértem végig

-Nagyon jól áll a szőke!simította végig fürtjeimen

-Köszönöm!mosolyogtam

-Tao?kérdezte

-Most egy ideig nem találkozhatunk,de meg ígértük egymásnak,hogy még találkozunk!próbáltam határozottnak hatni,de nem sikerült hátat fordítottam neki,hogy ne lássa könnyeimet

-Sajnálom!ölel meg hátulról,jól esett törődése így nem tiltakoztam elenne

-Miért ilyen nehéz?szipogtam 

-Tényleg sokat jelenthet neked az a ló kötő,ha megint az angyal könnyeidet szórod miatta!motyogta a nyakamba

-Kris én szeretem őt!mondtam el haló hangon

-Tudom sajnos!fordított magával szembe,el tűrt egy tincset a fülem mögé és arcával közelített,lassan le puszilta a könnyeket az arcomról és rám nézett.

-Én itt leszek neked mert én Téged szeretlek!nézett a szemembe

-Kris!nyögtem 

-Tudom,de nem hagylak veszni!csókolt meg annyi erőm nem volt,hogy el toljam magamtól,csak hagytam had tegye amit szeretne.Tao azt mondta,ha szeretem akkor érte vállalom Krist...

Vissza csókoltam,gyengéden faltuk egymás ajkait,de levegő hiány miatt el kellett válnunk.

 -Szeretlek!szemei csillogtak a boldogságtól

-Én...

-Nem kell semmit mondanod!vágott a szavamba és meg ölelt.Szorosan tartott karjaiban,akár csak aki soha el nem akar engedni.Jobb lesz bele törődnöm ebbe,hogy Tao nem lehet az enyém.

Miközben ölelkezve álltunk, 

Tao-ra gondoltam hittem benne hogy ő és én valahol valamikor újra együtt leszünk~~~